Fleertup, a Boldog Malac

Fordította: Saddie LaMort

Fleertup, a Boldog Malac sétált hazafelé a bevásárlóközpontból.

"Van mazsolám, és répáim, és zöldbabom, és fejtettbabom! Van ezen kívül még mindenféletisztítószerem, például dörzsis szivacskám, amivel szépen kifényesíthetem az edénykéimet! Ó, de boldog malacka vagyok én! Van ammóniám, és benzinem, és sósavam, és plutóniumom, és egy ÚJ DOBOZ zsírkrétám!"

Igazán boldog malac volt. Annyira boldog volt, hogy eldöntötte, vacsora után azonnal kitakarítja az EGÉSZ konyhát, és mindent szépen rendberak.

"A rend jó!", gondolta Fleertup boldogan. "A rendben mindent megtalálok, és semmi sem ragad reggel!"

Igen, Fleertup valóban úgy gondolta, hog a rend jó, és így azonnal értékítéletet tudott mondani, mikor hazaért. A boldog, kicsi, rendes otthonát feldúlták a csőcselék, akik Elvist keresték, és mindenütt rendetlenséget hagytak.

"ROOOOOOOSSSZZZ!" rikoltotta Fleertup."ISTENEMISTENEMISTENEMISTENEM!" sikoltotta Fleertup. "Most mitévő legyek?" nyögte Fleertup. Épp ekkor egy gyönyörű asszony jelent meg Fleertup előtt. Gyönyörűséges szemei voltak, sugárzó volt a mosolya, és egy almát tartott a kezében.

"Ki vagy Te?" szipogta Fleertup, s közben a fejében még mindig az járt: "rendjószétszedettházrossz".

"Ó, csak egy járókelő. Láttam, mit tettek a csőcselék a házaddal, azért jöttem, hogy szóljak: ne fáradj a rendrakással. Építs új házat, erősebb anyagból, például fából."

"De a dolgaim, és a lábaskáim, és a tepsikéim..." panaszkodott Fleertup. "Segítek őket átvinni az új helyre", mondta a gyönyörű hölgy, és ezzel bedobta az almát a szétdúlt házba. Az alma körbepattogott a konyhában, még több dolgot széttört, de Fleertup edénykéit és egyéb konyhaszerszámait kihajította egy halomba, a lábaihoz.

"JÚJ! Ez csodálatos volt!"Fleertup hitetlenkedve csóválta a fejét.

A gyönyörű asszony Fleertupra mosolygott. "Hát persze. Most viszont mennem kell, vár egy buli."

Fleertup boldogan integetett utána, ahogy eltűnt a láthatáron, majd elment az erdőbe fát gyűjteni, amit egymásra halmozott, és sárral tapasztott meg, hogy szép otthona legyen. Késő volt, mire befejezte, így tüzet rakott, megfőzte a zöldségeit, megette őket, azután kifényesítette az összes lábaskáját, és lefeküdt aludni.

A következő nap Fleertup ismét elment a bevásárlóközpontba. Hazafelé izgatottan csacsogott új szerzeményeiről magában.

"Van papírom a zsirkrétáimhoz, és tisztítókeféim, és képregényeim egy kicsi szürke hangyászsünről! Olyan boldog vagyok! Szeretem az új házikómat! Vajon feltűnik-e újra az a hölgy? Ha hazaérek, megcsinálom a vacsorámat, és utána kitakarítok, mert a tisztaság csinossá teszi az otthonomat!"

Tovább gondolkodott "Csinos tisztaság, tiszta csinosság, csinos csinosság, tiszta tisztaság..."

Mikor hazaért, a lelkiállapota ismét fázist váltott. Másik csőcselék összetaposták az otthonát Elvis koncertre menet.

"DUPLA-PLUSZ-NEM-JÓÓÓÓ!" Visította Fleertup, a most már nem annyira boldog. "ISTENEMISTENEMISTENEMISTENEM!" szipogta Fleertup. Két otthon két nap alatt. Mi tévő legyen? Épp ekkor a gyönyörű asszony ismét feltűnt, csinos kis teniszruhában.

A teniszütőjén pattogtatta almáját. "Helló megint, ismét erre jártam, mikor megláttam a romokat. Miért nem építesz még egy házat, kicsit arrébb. Építsd kőből és cementből. Megyek a teniszpályára."

"Ó! Oké." Fleertup ismét integetett, majd munkához látott. Először téglaformákat csinált, majd hatalmas tüzet rakott, amiben kiégetheti a kész téglákat. Amikor eleget csinált belőlük, leásott a földbe, míg végül megtalálta a szükséges kalcium-karbonátot, még több agyaggal és homokkal együtt. Beoltotta a kalcium-karbonátot, hogy meszet kapjon, majd összekeverte a többivel, hogy cement legyen belőle.

Aztán megépítette új otthonát, figyelmesen egymásra rakosgatta a téglákat, csinos sorokba rendezve őket, mert úgy volt igazán szép. A kéménnyel fejezte be. Minden holmiját átrakodta új otthonába, megvacsorázott, játszott a zsírkrétáival és papírjaival, aztán a hangyászsünről olvasgatott, amíg el nem álmosodott, s akkor lefeküdt aludni.

A következő napon Fleertupot, a Boldog Malacot puffanások zaja verte fel álmából, mely új otthonán kívűlről szűrődött be. Kinézett a duplaüvegű ablaktzáblán át, melyet korán reggel csinált, és részeg emberek ezreit látta fehér, hosszú gallérú ruhákban tántorogni, akik néha beleütköztek a ház falába. Azután elmentek.

"Juj, de jó," örvendezett Fleertup, "senki sem töri össze a házacskámat, és nem teszi rendetlenné!"

Ekkor a látótere peremén felfénylett valami, és Fleertup azt látta, hogy a gyönyörű asszony visszatért.

"Ó, szervusz gyönyörű asszony! Senki nem törte össze csinos új otthonomat, minden szép, és rendezett!"

"Nem, nem az." mosolyodott el. végighúzta ujját az egyik asztalon, és felszedett vele néhány porszemet, majd megmutatta Fleertupnak.

"Bárhogyan tisztítasz, tisztítasz, tisztítasz, a por visszajön. Ha kiviszed a rongyokat kirázni, a por a levegőbe kerül, és rászáll a ruhádra, te pedig visszaviszed a házba. Ha kifényesíted a lábaskáidat, a piszok elkeveredik a vízzel és a tisztítószerrel, és még kaotikusabb lesz, mint előtte. Minden rendre irányuló cselekedet után marad egy kicsi rendetlenség." A szemei felfénylettek "És ez miattam van!"

Fleertup, aki rendszerető kismalac volt, nem bírta tovább. Kicsi elméje megroppant, és kirohant a konyhába edényeket fényesíteni. Fényesítette és fényesítette őket, míg előbb-utóbb el nem fogytak a sok súrolástól. Ezután elkezdte a kezét mosni...

Vissza