A mágia és a tévészereplés

A "reklám" fogalma nem modern találmány. Az ősi korokban is létezett, bár nem ilyen formában. A nagy mágusok híre szájról szájra terjedt, és ennek megvoltak az előnyei: mindenki hozzátett egy kicsit, így nagyszerű legendák születtek.

A modern korban a legendák elindítója a televízió. Sajnos sokan gondolkoznak úgy, hogy "hát nem juthat be akárki a tévébe, aki ott van, az hiteles". Elég elszomorítónak találom ezt a hozzáállást, már a zene kapcsán is ("Ez az énekes hamis és nincs hangja!" "Ugyan már! A tévében nem léphet fel akárki!"), a hatalomelvű érvelés ugyanis soha nem tartozott a magasröptű eszmecserék kelléktárába, azonban tévé akkora pusztítást még soha nem végzett, mint a mágia területén.

Ha egy mágus úgy tudja hirdetni magát, mint a "tévéből jól ismert", már nyert ügye van. Az emberek ugyanis hisznek a tévének. Meggyőződésük, hogy nem kerülhet be akárki, és csak a legjellemzőbb, legszínvonalasabb produkciók és emberek mutathatják meg magukat a nagyközönség előtt. Tehát a boszorkányok úgy köszönnek egymásnak, hogy "kurutty-burutty, öreganyám", ez tény, hiszen a tévében volt. Ha egy "mestermágus és boszorkány nagymester" nem képes két értelmes, összefüggő mondatot elmondani, két táborra szakad a közönség. Az egyszerűbb nép a hatalomelvhez nyúl: teljesen jól beszél ez, hiszen "a tévébe...", az értelmesebb viszont azt mondja: hát a tévé ezt mutatja, tehát ez a legjellemzőbb - az egész téma egy nagy humbug. És igaza van. Ha nem tetszik, amit a kirakatban látok, nem megyek be az üzletbe.

Ha, per teoriam, azt látom, hogy egy rossz kiállású, túlsúlyos, mélynövésű "mesterjós" a tévé nyilvánossága előtt minden közelében lévő nőnemű homo sapienst körbefolyik - Veszprémi Dániel szavaival élve "mint lágy, kocsonyás zselé" -, továbbá néhány napi ismerettség után házassági ajánlataival bombáz egy olyan hölgyet, aki jól láthatóan inkább szeretne valahol egészen máshol lenni, ha azt látom, hogy a hitvilágának még az eredetével sincs tisztában (ismétlem, ez egy légből kapott példa!), és van képe még arról papolni, hogy "nem mindenki tudja megcsinálni, ami kell, a legtöbben csak dumálnak", nem feltétlenül lesz kedvem bármely ilyen irányultságú emberrel beszélgetni.

Természetesen az emberi elme csodálatos. Ugyanezen "per has" példa alapján azt is tudom látni, hogy ez egy érzelmes ember, nem csapodár, hiszen lám, a szándékai komolyak, és biztos megjósolta magának, hogy ez a házasság sikeres lenne. Jókedvű, hiszen minden játékban benne van, és el tudja engedni magát, hiszen a találgatós játék során még a fütyijét is elővette. És a végső érv: mindenki kedves vele, és kedvelik, tehát még jó fej is.

Sajnos, bár eme példa nem valós, ehhez hasonló (bár nem ilyen súlyos) dolgok nap-mint-nap megtörténnek. Pedig léteznek olyan emberek is, akik tényleg tudnak is valamit. Szerencsére mostanában néhányan ezek közül is a kamerák elé ülhetnek - Kárpáthy Lili (Boszorkányszövetség) és Joshi Bharat például kiválóan megvédték az asztrológia érdekeit egy beszélgetős műsorban -, de sajnos ez a ritkább. A "boszorkány főatyák" sokkal kelendőbbek, hiszen nagyobb a szórakoztatás-értékük. Így jártunk.

Saddie

Vissza