A spirituális fejlődésről

A mágia a szellemi fejlődés tudománya. Csak filozófus lehet igazi mágus, hiszen a fejlődés lehetetlen lenne anélkül, hogy elgondolkodnánk önmagunkon és a világon. Minél többet gondolkodunk, annál több távlat nyílik meg előttünk, annál több lehetőségünk van a továbbfejlődésre. Fontos kérdés merül fel: a tanító - tanítvány viszony. Azt hívjuk tanítványnak, aki saját akaratából megkér valakit, aki valamilyen szempontból többet tud, mint ő, hogy tanítsa. Tanítónak vagy mesternek azt nevezzük, akinek tanítványai vannak. Enélkül nem jelentheti ki magáról senki, hogy ő "mester", függetlenül a tudásszintjétől.

A szellemi fejlődés témaköre felettébb kétélű téma. A legtöbb vitát a "szintek" rendszere robbantja ki. Amennyiben lehetséges a spirituális fejlődés, akkor ezt lehetséges "szintekre", lépcsőfokokra osztani. Sajnos az emberi természet egyik tulajdonsága, hogy nem azt nézi, hogy ő milyen szinten van, hanem azt, hogy a többiek lejjebb legyenek. Ennek semmi értelme.

Igen, létezik spirituális fejlődés, de csak az egyén keretein belül. Igen, lehetséges "szintekre" osztani, de csak önmagához képest. Akkor azon a szinten voltam, most ezen a szinten vagyok, és azóta több lettem - ennek a gondolatmenetnek van logikai alapja. Annak, hogy ő ott van, én meg itt, és én magasabban vagyok, nem lehet.

Milyen módon lenne lehetséges ugyanazon a skálán mérni a hőmérsékletet és egy békát? Mindenki másmilyen, más-más dolgokat kell megtapasztalnia, és előb-utóbb mindenki eljut útjának végére. Attól, hogy valaki nem ért a mágiához, filozófiához, stb., még nem jelenti azt, hogy egy ilyen dolgokkal foglalkozó embernél "alacsonyabb szinten" van. Mindannyiunknak van mit tanulnia, mert ha nem lenne, nem lenne szükségünk fizikai testre sem. Mindenkitől lehet tanulni. Ebből a szempontból nem léteznek szintek.

Amennyiben valaki foglalkozik mágiával, van valami alapja az összehasonlításnak, de még mindig nem sok. Mindenki más irányban fejlődik, más dolgok érdeklik, más dolgokat tapasztal meg. Léteznek olyan dolgok, amit egyik már megtapasztalt, a másik pedig éppen most tart ott - ebben az esetben lehetséges a tanítás, a tapasztalatot át lehet adni mentális szinten, feltéve, hogy az éppen tapasztaló segítséget kér.

(Itt szeretnék kitérni egy apró, de annál fontosabb etikai megfontolásra: a tanítás etikájára. A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Nagyon kevés dolog tud annyi kárt okozni, mint az, ha éppen problémákkal küszködő embertársunkat kéretlen tanácsok tömkelegével árasztjuk el. Amennyiben segítséget kér, segítsünk neki, amennyiben nem - legfeljebb egyszer fejtsük ki véleményünket a témáról. Egy problémás embernek a legkisebb szüksége sincs arra, hogy azzal az érzéssel is meg kelljen küzdenie, hogy elítéljük. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy, bár mindenkitől lehet tanulni, nem feltétlenül kell. Egyértelmű, hogy egy könyvelőtől kiválóan meg tudom tanulni a pénzügyi manőverek könyveléstechnikáját, de nem hozzá fogok menni, ha én történetesen teniszezni akarok megtanulni.)

A fenti esetben a már tapasztalt ember csak és kizárólag ebből a szempontból "magasabb szinten" van, mint a tapasztaló. Itt van létjogosultsága a "szintek" megkülönböztetésének. Csak értelme nincs.

Létezik azonban egy harmadik szemszög, ami szintén nem elhanyagolható, és nagyon sokan ezt hagyják figyelmen kívül. Ez pedig az az eset, amikor bizonyos követelményrendszer alapján felállítunk egy mesterséges mércét. Természetesen ebben az esetben a szintfelmérés soha nem lesz szubjektív, hiszen a mérce felállítóinak szempontjai szerint lesznek osztályozva az emberek, de legalább van valami, amihez lehet mérni magunkat és másokat.

A mesterséges mércék felállításának rengeteg hátulütője van. Senkinek nem fog teljesen tetszeni, mert a legtöbb ember a saját értékeit tartja valódi értéknek, a többit pedig csak másodlagosnak. A leggyakoribb probléma, mellyel találkoztam, az volt, hogy egyesek úgy gondolták, az hogy ők "nagyon magas spirituális szintűnek" érezték magukat, és úgy gondolták, hogy nekik nincs szükségük konkrét tudásanyagra. Azt bármikor meg lehet tanulni, tehát nem fontos. Ugyanez a helyzet fennáll azokkal, akik lexikális tudásuk miatt gondolják magukat többnek másoknál. Egyik hozzáállás sem helyes. Egy mesterséges szintrendszer viszont segíthet helyes értékrendet kialakítani.

Saddie

Vissza