A szellemek már a házban vannak!

Nagyon sokan félnek a szellemektől. Ez nem csoda, hiszen az ember ösztönösen fél a haláltól, ez ismeretlen terület. Rengeteg városi legenda kering elrontott szellemidézésekről, szellemjárta lakásokról - ezeknek jó, ha egy ezreléke igaz. Mindenki ismeri a régi történetet a két sátánista lányról, akik megidézték a Sátánt, aki megátkozta őket. Jelen cikkemben igyekszem megkapargatni a felszínét a spiritizmusnak, megemlítve néhány módszert a szellemekkel való kommunikációra, továbbá rámutatok a valós veszélyekre.

Először lássuk, mi is egy szellem. Amikor az ember meghal, az étertestének egy része azonnal felbomlik, majd az asztrál, és a mentálteste fokozatosan oszlik szét. Az olyan lényt, amely a fizikai testén kívül az összes többivel rendelkezik még, de része a reinkarnációs körforgásnak, szellemnek hívjuk. Léteznek másmilyen szellem-szerű formák, ezeket a megkülönböztethetőség kedvéért asztrállényeknek nevezem.

Az elhunyt ember, maximum 60 évig maradhat szellem-formában a fizikai sík közelében, utána reinkarnálódik (végleg felbomlik az asztrál és mentálteste, majd a felsőbb szintek teremtenek neki egy újat). Az átlagos, materialista emberek szellemei a haláltól számított 6-8 hónapig általában nem idézhetők meg, kb. ennyi ideig szokott eltartani, mire elfogadják haláluk tényét (természetesen azok, akik életükben foglalkoztak ilyesmivel, könnyebben fogadják, ők szinte azonnal - 1-2 nap után - idézhetők).

Miért idézzünk szellemet? Rengeteg különböző célból tehetjük - tanulás, segélykérés, végülis bármi. Ami viszont kifejezetten ellenjavallt, az a cél nélküli, pusztán önmagunk szórakoztatására történő idézgetés. Gondoljunk úgy a szellemekre, mintha fizikai testben lévő emberek lennének - egyik ismerősünket sem hívogatjuk napjában hatszázszor, csak hogy kitaláltassuk vele a gondolatainak, vagy ostobaságokat kérdezgessünk. Tiszteljük meg őket annyival, hogy velük sem tesszük ezt, hiszen a szellem is csak "ember".

Hogyan idézzünk szellemet? Erre az emberek rengeteg trükköt kitaláltak már az idők során. Mindenképpen azzal kezdjünk egy ilyen rítust, hogy energetikailag megtisztítjuk a szobát (pl. Elképzeljük, hogy tiszta fény mossa át, amely minden sötét foltot eltűntet), majd levédjük (pl. Köré képzelünk egy erős, sűrű, csillogó energiahálót, amelyen csak a szólított szellem juthat át, más senki). Ez nem a "gonosz szellemek" ellen szükséges, hanem azon félintelligens lénykezdemények miatt, akik megérzik az energia jelenlétét, azonnal odagyűlnek, és próbálják magukba szívni. Nem rosszindulatúak, csak tudatlanok, és krónikus energiahiányban szenvednek. Ezeket egy egyszerű energiaháló távol tudja tartani.

Ezek után válasszunk ki egy nekünk tetsző módszert, amellyel a szellemet fizikai formában érzékelhetővé tudjuk tenni. Fontos a hangulat megteremtése: gyújtsunk gyertyát, füstölőt, sötétítsük el a szobát. Vallásos emberek imádkozhatnak is. Az idézés után köszönjük meg a szellemnek, hogy megjelent, és küldjük el.

Amennyiben csak a szellemek arcára, kinézetére vagyunk kíváncsiak, a gomolygó füst tökéletesen alkalmas erre - ezt már az ókorban is alkalmazták. Ha azonban információra vágyunk, a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésünkre.

Ha egyedül vagyunk, legegyszerűbb az igen-nem jellegű kérdésekre választ kapni. Erre használhatunk például kulcsos könyvet, vagy ingát. Mindkettő nagyon egyszerű - az első esetben szükségünk van egy régi típusú kapukulcsra, némi madzagra, továbbá egy olyan könyvre, melynek szellemisége nem ellenkezik gyökeresen a szellemvilággal (a közismerten materialista Marx egyik könyve miatt egész Európát bejárta egy bizonyos kísértet). A középkorban természetesen bibliát használtak ehhez, itt is felbukkan a kereszténység által eltorzított babonás hagyomány, de ízlés szerint lehet wicca könyv, vagy akár a Sátáni Biblia Anton LaVeytől, én Anne Rice Lestat, a vámpír című regényével is eredményesen dolgoztam. A könyvet a madzaggal kössük a kulcs közepére, ez utóbbit fogjuk két mutatóujjunk közé, és idézzük meg a szellemet (erősen koncentráljunk a szellemre, és gondolatban hívjuk). Mikor megérkezett, kérdezzük meg, mely irányban forogva mutatja majd a könyv az igent és a nemet, majd tegyük fel kérdéseinket. Ha befejeztük a kommunikációt, köszönjük meg a szellem segítségét, és küldjük el (Hallottam olyan verzióját is ennek a technikának, mikor a könyvet fogják, és a kulcs forog).

Másik, hasonló jellegű módszer az inga használata. Inga bármi lehet a cérnára kötött kulcstól kezdve a nyakláncon keresztül a valódi, "professzionális", mustármagokkal töltött ingákig - az alap a fontos - nehezék fonálra kötve. Végezzük el a tisztítást, húzzuk fel a védelmet, majd hívjuk meg a szellemet. Egyeztessük le az irányokat, kezdjük meg a kommunikációt. Az inga előnye, hogy képes irányokat is mutatni, tehát pl. elveszett tárgyak felkutatására is használható.

Amennyiben csoportos szeánszot szeretnénk tartani, nagyon látványos az úgynevezett "asztaltáncoltatás". Ehhez szükségünk lesz egy háromlábú asztalra, amelyben lehetőleg semmiféle fémalkatrész nincs, továbbá minimum 6-8 emberre. Üljük körül az asztalt, tegyük kezünket tenyérrel lefelé a lapjára. Tisztítás, védelem és idézés után egyeztessük le, hogy hány kopogás az igen és a nem, kezdődhet a kommunikáció.

Ha nagyobb mennyiségű információt szeretnénk kicsikarni egy szellemből, akkor az Ouija-táblát ajánlom mindenkinek. Ez egy olyan tábla, melyre körben felírjuk a betűket, a számokat, továbbá bármely egyéb jelet, amit megfelelőnek tartunk és könnyíti a kommunikációt (pl.: . ; ...; ,; sőt akár :-) ), továbbá egy "igen"-t, egy "nem"-et, és egy kiindulópontot. Tisztítás és védelem után (ezeknek fontosságát nem tudom eléggé kihangsúlyozni) a táblára egy könnyű üvegpoharat teszünk (működik műanyag pohárral is, de nem az igazi...), két oldalról mellé tesszük a kezünket, és beleidézzük a szellemet. Ezután mindenki könnyedén, lazán ráteszi aktív kezének mutatóujját a pohárra, és indulhat a beszélgetés. Lehet, hogy a szellem elsőre kicsit nehezen mozgatja majd, de bele szoktak jönni.

Sok sikert mindenkinek az idézésekhez!

Saddie

Vissza